A FESTÉS KÖRNYEZETI FELTÉTELEI
A kültéri fémfelületek bevonatrendszereinek kivitelezése során, az időjárás befolyásoló tényezőit mindig célszerű figyelembe venni.
Levegő és alapfelületi hőmérséklet.
Nyáron a napsugárzásnak közvetlenül kitett fémfelületek hőmérséklete meghaladhatja az 50 - 60°C-ot is, ami festéskor az oldószer nagyon gyors párolgását okozza, ezért a bevonat terülése nem lesz megfelelő, a felület tele lehet apró lyukakkal. A max. 40 °C felületi hőmérséklet a bevonat szempontjából a még elfogadható.
Télen az alacsony hőmérséklet jelent problémát. Túl lassú a száradás, a kétkomponensű festékeknél a szükséges kémiai reakció esetleg meg sem indul.
Elfogadható legalacsonyabb festési hőmérsékletek:
- Alkidgyantás festékek esetén + 5°C,
- Epoxigyanta alapú festékeknél + 10°C,
- Poliuretánoknál (2 K PUR) +8 – 10 °C,
- Csak oldószer elpárolgásával száradó festékeknél, mint pl.: AV, VA, klór-kaucsuk, kompromisszumként a – 5°C legalacsonyabb hőmérséklet is elfogadható.
Fontos szempont, hogy a fent megadott értékek a tárgy hőmérsékletre is vonatkoznak. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy téli időszakban a kültéri, vagy kültérben tárolt fém szerkezeti elemek, keresztmetszettől függően az éjszakai lehülés után rendkívül lassan melegednek fel, ezért sok esetben a megfelelő mértékű felmelegedés akár 8 – 10 órát is igénybe vehet.
Beltérben végzett munkáknál is lényeges, hogy a festett tárgy csak száradás után kerülhet ki a szabadba a fentieknél alacsonyabb külső hőmérséklet esetén.
Kondenzáció, páralecsapódás
A hideg levegő kevesebb, a meleg több vízgőzt tud magában foglalni. Például 10ºC-on 9,4 g; 0ºC-on 4,8 g; -10ºC-on 2,4 g lehet a levegő maximális vízgőz tartalma. Ha a levegő éppen az adott hőmérséklethez tartozó maximális vízgőztartalommal rendelkezik, akkor azt mondjuk, hogy telített. Ha a telített levegőt lehűtjük, akkor vízgőz tartalmának egy része kicsapódik, kondenzálódik. Azt a hőmérsékletet, amelyre a vízgőzt tartalmazó telítetlen levegőt le kell hűteni, hogy elérje a telítettséget, harmatpontnak nevezzük. Meleg, páradús időben végzett festési munkánál fennáll annak a veszélye, hogy a nap lementével, a hőmérséklet csökkenésével a levegőben levő vízpára kicsapódik a hűlő fémfelületre, vagy festékbevonatra. A rendkívül vékony, filmszerű vízréteg szabad-szemmel nehezen észlelhető, ezért könnyen előfordulhat, hogy a festés nedves alapfelületre, vagy bevonatra történik. A vékony vízréteg teljesen tönkreteheti a festék tapadását!
A levegő páratartalmának, vagy másképpen relatív nedvességtartalmának, a levegő hőmérsékletének és a festendő felület hőmérsékletének ismeretében a páralecsapódásos felületre végzett munka elkerülhető.
A kondenzáció kialakulásának a lényege néhány mondatban összefoglalva a következő: a levegő mindig tartalmaz több-kevesebb vízpárát, vízgőzt. Különösen esőt követően található sok vízgőz a levegőben. A levegő az adott hőmérsékleten azonban nem képes korlátlanul felvenni a párát, mennyisége elérheti a telítettséghez szükséges mennyiséget. A telítettségi állapotot nevezzük 100 %-os relatív nedvességtartalomnak. Az 50 %-os relatív nedvességtartalom pl. azt jelenti, hogy a levegőben az adott hőmérsékleten a telítettséghez szükséges pára fele található.
Harmatpont
A levegő párafelvevő képessége függ a hőmérséklettől. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több párát képes a levegő felvenni. Ha azonban a hőmérséklet csökken, a levegő párával való telítettsége, azaz a relatív nedvességtartalom nő és a hőmérséklet folyamatos csökkenésével elérheti a telítettségi állapotot. A telítettségi állapot utáni hőmérsékletcsökkenés azt eredményezi, hogy a felesleges vízpára kicsapódik a levegőből.
A kicsapódó pára a környezetben, így a festendő acélszerkezeteken is vékony vízfilm formájában jelenik meg, ami megakadályozza a festék megfelelő tapadását a felülethez. Azt a hőmérsékletet, amelyen a levegő páratartalma kicsapódik, harmatpontnak nevezzük.
Az MSZ EN ISO 12944-4 sz. szabvány a festék felhordása előtti kondenzáció valószínűségének becslésével foglalkozik.
A szabvány szerint, abban az esetben, ha a festendő tárgy hőmérséklete legalább 3°C-kal magasabb, mint a harmatpont, akkor a kondenzáció lehetősége „kicsi”, ha azonban a tárgy hőmérséklete 3°C-on belül kerül a harmatponthoz, akkor a kondenzáció lehetősége „nagy” lesz.
Az említett szabvány részletes precíz táblázatot tartalmaz a harmatpontnak a levegő relatív nedvességtartalmának és a hőmérsékletnek való függéséről.
Néhány önkényesen kiragadott adattal szemléltetni kívánjuk a relatív nedvességtartalom és a harmatpont összefüggését:
Relatív nedvesség % |
A levegő hőmérséklete °C |
|||||||
10 |
-27,8 |
-23,9 |
-20,1 |
-16,3 |
-12,4 |
-8,6 |
-4,9 |
-1,1 |
20 |
-20,2 |
-16,0 |
-11,8 |
-7,7 |
-3,6 |
0,5 |
4,6 |
8,7 |
30 |
-15,4 |
-11,1 |
-6,7 |
-2,4 |
1,9 |
6,2 |
10,5 |
14,8 |
40 |
-11,9 |
-7,4 |
-2,9 |
1,9 |
6,0 |
10,5 |
14,9 |
19,4 |
50 |
-9,1 |
-4,5 |
0,1 |
4,7 |
9,3 |
13,9 |
18,4 |
23,0 |
60 |
-6,8 |
-2,1 |
2,6 |
7,3 |
12,0 |
16,7 |
21,4 |
26,1 |
70 |
-4,8 |
0,0 |
4,8 |
9,6 |
14,4 |
18,9 |
23,9 |
28,7 |
80 |
-3,0 |
1,9 |
6,7 |
11,6 |
16,4 |
21,3 |
26,2 |
31,0 |
90 |
-1,4 |
3,5 |
8,4 |
13,4 |
18,3 |
23,2 |
28,2 |
33,1 |
100 |
0,0 |
5,0 |
10,0 |
15,0 |
20,0 |
25,0 |
30,0 |
35,0 |
Az egyes levegőhőmérséklet alatt megadott számok a harmatpontot jelentik °C-ban, azaz azt a tárgyhőmérsékletet, amelynél a páralecsapódás bekövetkezik.
A táblázatból megállapítható összefüggések:
RAL 1000 | |
RAL 1001 | |
RAL 1002 | |
RAL 1003 | |
RAL 1005 | |
RAL 1006 | |
RAL 1007 | |
RAL 1011 |