Untitled Document

A FESTÉKBEVONAT ELLENŐRZÉSE FELHORDÁS KÖZBEN, ÉS A BEVONAT KIKÖTÉSE UTÁN

A festékréteg vastagsága

A bevonatrendszerek kiírásánál, vagy egy ajánlattételnél az elérendő festékréteg vastagságot közölni kell. A kivitelezés során az elért rétegvastagságot folyamatosan ellenőrizni szükséges annak érdekében, hogy a megkívánt végső rétegvastagság nagy biztonsággal elérhető legyen.

A rétegvastagságnak csak a munka elkészülte utáni mérése nem elegendő, mert nem megfelelő érték esetén nincs lehetőség szakszerű korrekcióra.

A nedvesréteg-vastagság mérése

A felhordott festék rétegvastagságának mérése közvetlenül a felhordás után, tehát még nedvesen.

Ezek az eszközök, mint pl.: a fésűs rétegvastagság-mérő közismertek. A mért nedvesréteg-vastagságból egyszerűen megállapítható a száradás utáni rétegvastagság is.

Abban az esetben, ha a nem illó anyagtartalom nemcsak tömegszázalékban, hanem térfogatszázalékban is megadásra kerül a termékismertetőiben, akkor a száraz/nedves rétegvastagság számítással is meghatározható.

 

Nem illó anyag tartalom

Szárazréteg vastagság   =  Nedves rétegvastagság x  —————————    (micron)
                                                                                              100

Szárazréteg-vastagság mérése

Az MSZ 9640-21:1986 sz. Szárazréteg-vastagság mérése című szabvány a mérésről a következőket tartalmazza:

 „A bevonat vastagságát legalább 5 különböző helyen határozzuk meg. A rétegvastagság a mérési eredmények számtani középértéke, 5 micron értékre kerekítve. Amennyiben az egyes értékek a középértéktől több, mint ± 20 %-kal eltérnek, minden egyes – mért, vagy számított – értéket külön-külön is meg kell adni.”

A fenti szabvány azt jelenti, hogy a szárazréteg vastagságot az előírt érték ± 20 %-on belül megfelelőnek lehet minősíteni, vagyis egy 100 micron összrétegű bevonatnál, amennyiben a mért értékek 80 – 120 micron között találhatók, a bevonat rétegvastagsága megfelelő.

A festékbevonatok tapadásának meghatározása      

A bevonatnak az alapfelületre, valamint egymáshoz való megfelelő tapadása a bevonatrendszer minősítésének egyik legfontosabb eleme. A nem megfelelő tapadás a bevonat időelőtti tönkremeneteléhez vezethet.                  

Tapadás ellenőrzése rácsvágás módszerével
Festékbevonat ellenőrzése felhordás közben és után

 

A rácsvágásos tapadásvizsgálat tájékoztató jellegű információt tud biztosítani az alapfelület és a rétegek közötti tapadási viszonyokról, mert a vizsgálat eredménye függ a vizsgálatot végző eszközeitől, szakmai gyakorlatától. A méréssel az MSZ EN ISO 2409 szabvány foglalkozik.

A vizsgálati módszer a következő, egy előírt élességű eszközzel a bevonatot az alapfémig keresztül kell vágni hosszában és keresztben, mintegy rácsszerű alakzatban. A leghitelesebb vizsgálat a több párhuzamos vágóélet tartalmazó szabványos eszközzel érhető el.

Az értékelés attól függ, hogy a rácsvágott felületre szabványos ragasztószalagot felragasztva és letépve a bevonat az alapfelületen marad-e, illetve milyen mértékben tépi le azt a ragasztószalag.

Merőleges irányú leszakítás

A festékbevonatok alapfelülethez, valamint az egyes festékrétegek egymáshoz való tapadásának mérésére szolgál az MSZ EN 24624 sz. „Leszakításvizsgálat” című szabványban meghatározott módszer.

A mérés: A teljesen kikeményedett bevonatra (min. 7 napos) 314 mm2, vagy ritkábban 1000 mm2 felületű korongot ragasztanak fel. A korong körül a festékbevonatot alapfémig körbevágják, majd a korongot megfelelő erőmérő szerkezettel leszakítják a felületről. A leszakításhoz szükséges mért erő és a korong felületének hányadosa adja meg a tapadás értékét  N/mm2  egységben.

Attól függetlenül, hogy a szabvány nem írja elő a tapadásértékeket, a következő értékek a megfelelő viszonyulás alapját képezhetik:
                        ‹ 1 N/mm2 tapadás igen gyenge, nem elfogadható,
                        1 – 1,5  N/mm2 tapadás alkidgyantás festékeknél még elfogadható,
                        › 1,5 N/mm2 tapadás szakmai konvenciók értelmében megfelelő.

Epoxigyanta alapú festékeknél szemcseszórt acélfelületen az elérhető tapadás a fentieknél lényegesen nagyobb lehet, meghaladhatja a 10 N/mm2 értéket is.

A tapadás vizsgálatánál a számérték mellett nagyon jellemző a bevonatrendszer viselkedésére, a kivitelezés szakszerűségére a leszakított korongon maradó bevonat képe.

RAL színskála

RAL 1000
RAL 1001
RAL 1002
RAL 1003
RAL 1005
RAL 1006
RAL 1007
RAL 1011

További színek »